Az elkövetkező pár hét bejegyzéseimnek témája általában valamilyen IKT eszközzel tartott órára való reflektálás lesz. Ennek a projektnek a keretében tartott első óra az egy biológia óra volt, lássuk mit is tanulhattunk belőle !

Amit érdemes tudni az óráról:

10. osztályosoknak szánt 45 perces foglalkozásról volt szó, melynek fő témája a gerincesek világába való bevezetés. A foglalkozás menetét ketten koordinálták. Szükséges volt hozzá egy Madárhatározó app. 

Kulcskérdés az oktatásban: hogy áll a motiváció ?

A motivációnk megteremtéséhez a bumm játékkal indítottak: körbe kellett állni, a tanár mondott egy tulajdonságot (pl.: tud repülni) s akire rámutatott annak le kellett guggolnia, míg a mellette lévőknek minél hamarabb kellett mondani egy olyan állatot amire a fent említett tulajdonság illik. Aki lassabb volt az kiesett. Szerintem ezzel az ötlettel nagyon jól meg lehet mozgatni egy fáradt, lehangolt osztályt, s még sem kellenek hozzá különösebb eszközök. 

Másik ötletük az volt, hogy az egyes helyesen megoldott feladatokért pontokat kaptunk, s a begyűjtött pontokat az óra végén (még előre nem tudtuk mire) be lehetett váltani. Ezzel próbáltak versenyszellemet ébreszteni bennünk, amit ahogy láttam sikerült is :) 

A téma iránt motivációként szolgált az is, hogy színes  és változatos feladatok elé állították a diákságot , melyet a későbbiekben fejtek majd ki. 

Ennek ellenére mégis azt mondanám, hogy a tanárok azzal tudtak a legjobban motiválni, hogy nyitottságot mutattak felénk: nem volt jó vagy rossz kérdés, építettek a mi előismereteinkre, rávezettek a helyes válaszokra. Egész emberi oldalukat mutatták meg ezáltal, és láttuk azt is, hogy ők is tévedhetnek. 

Módszerek:

Alkalmaztak csoportban való tanulást: az osztályt két részre osztották, s a két nagy csoportot 1-1 tanár tanította. Feladat volt, hogy minél több információt meg tudjunk jegyezni - akár jegyzetelhettünk is- a gerincesek 2 alosztályáról. Míg az egyik alosztály feldolgozása frontális, tanári előadásban történt, addig a másik alosztályé egy előre mindenki számára kinyomtatott jegyzetlap segítségével. Jó volt, hogy a tanárunk hozott példákat az oktatása során, melyek a későbbiekben jobban megmaradtak. Szerencsés volt, hogy építettek a hozott tudásunkra is, nem zárkóztak el semmitől. A jegyzetlap segítségével végrehajtott tanulás tulajdonképpen a life long learning szellemében zajlott, vagyis annak egy kezdő fázisában: hogyan tudjuk hatékonyan elsajátítani az anyagot más segítsége nélkül. Természetesen, ha kérdés volt a tanárok készségesen válaszoltak rá, azonban látható hogy ebben a munkafolyamatrészben is milyen eltérő módszereket használtak.  Nekem nagyon megtetszett ez a módszer, nagyon eredményesnek, adaptálhatónak gondolom, mégpedig azért is, mert későbbi tanításunk során nem biztos, hogy minden iskolában lesz lehetőségünk IKT eszközöket használni. Úgy láttam ez a módszer sikeresnek bizonyult csoporttársaim körében is, hiszen azok a gesztusok amikkel társunk magyarázott nekünk gyakran hamarabb felvillant emlékeinkben, mint a mögöttes információ. Továbbá a foglalkozás értékelése során is többen kihangsúlyozták ennek pozitív hatását. 

Ezt követte az egymás tanítása: az előző előadásból/ szövegből megjegyzett információkat kellett átadni társunknak, úgy hogy a két nagy csoport között egy kölcsönös megfeleltetést hoztak létre (számokkal láttak el minket, és a két egyforma számot kapó emberből lett egy páros). A páros tagjai eltérő tudással rendelkeztek, mindkét fél más témában volt jártas. Ezzel a feladattal a felelősségérzetünket, tanári kompetenciáinkat, társas együttműködésünket, másokkal való kooperációinkat fejlesztették. Azért is kellett minél pontosabban átadni a tudásunkat, mert a végén egy kvíz formájában számon volt kérve az elhangzott anyag. 

Módszerek, technológiai eszközök:

Végül pedig a tanár úr frontális, ugyanakkor IKT eszköz segítségével végbemenő tanulási folyamatának lehettünk alanyai. Ehhez szükséges volt egy Madárhatározó applikáció, melyet előzetesen kellett letöltenünk az órához. Nekem személy szerint nehézséget okozott az, hogy nem ismertem előzetesen az appot, és tulajdonképpen nem is lett bemutatva számunkra, így a tanári instrukciók kevésnek bizonyultak. Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen megismertetni a diákokat először is magával az eszközzel, azzal hogy hogyan és miként is lehet használni. A hozzá kitalált feladatot viszont nagyon színesnek gondolom: madárhangokat kellett felismerni képük kivetítésének segítségével. Az app abban segített volna, hogy a kinézetük alapján tudtunk rákeresni a madarakra. Ezt úgy gondolom akár kisebbekhez is be lehet vinni, még ha csak magával az appal is ismertetjük meg őket. 

Módszerek, értékelési eszközök:

Majd zárásként online tesztet töltöttünk ki (Kahoot! segítségével) , melynél nem csak a tudás, hanem a gyorsaság is számított. Alkalmazásának a célja az órán megszerzett tudás ellenőrzése, játékos, versenyszerű helyzet teremtésével, online alkalmazás segítségével. Használatát már nem éltem meg olyan letargikusan: a tanári instrukciók pontosabbak voltak, ám még itt is elmaradt az, hogy a táblán lévő szöveg a mi saját gépünkön nem fog megjelenni, így a gépünk csak a válaszadásra alkalmas. Továbbá társaimmal többen hiányoltuk az úgynevezett próbakört, vagyis azt amikor leteszteljük, hogy hogyan is működik élesben majd a program. Úgy gondolom ezeken az apróbb figyelmetlenségi hibákon változtatva jól használható, diákok számára is élvezetes ellenőrzési formával ismerkedhettünk meg, melyet jól adaptálhatónak látok akár történelem szakomon is.

Adaptáció:

Mint már fentebb is írtam, a Kahoot! alkalmazást leginkább a történelem órákon tudnám alkalmazni. Használatát nem kötném konkrét témához, mivel úgy gondolom egy jó módszer nem csak egy témakörben valósítható meg. Inkább általános alkalmazási módot kínálnék:

• Lehetne óra elején: minden egyes óra első 5 percében az előző tananyaghoz kapcsolódóan kapnának a diákok 5 kérdést. A legtöbb pontot elérő diák (az első helyezett) kapna egy +-t, melyből egy bizonyos számút elérve kis ötösben, vagy más (diákokkal közösen kialakított elv szerinti ) jutalomban részesülne. Ezt azért gondolom megvalósíthatónak, mert így biztosítva lenne a diákok folyamatos tanulása (a folyamatos dolgozat okozta nyomás nélkül) , az órára való ráhangolódása, téma iránti motivációjuk. Ebből az emelkedett - közhasználatú szóval élve felpörgött- hangulatból lényegesen könnyebb lenne elindítani az órát. 
• Óra közben: Ha már jól kiismertük az általunk tanított osztályt, és azt látjuk, hogy óra közepe felé lankad figyelmük, nehezen dolgoznak, akkor egy jó módszer lehet, ha "bedobjuk" a Kahoot!. Az órán addig elhangzott anyagokhoz, vagy épp érdekességekhez kapcsolódóan tehetünk fel nekik kérdéseket, mellyel visszahozhatjuk motivációjukat, illetve az előbb említett esetben tudásukat tágíthatjuk, rögzíthetjük azt. 
• Óra végén: Az óra utolsó 5 perce szintén alkalmas erre, hiszen a diák már azon gondolkodik mit fog a szünetben csinálni, rossz esetben nekiáll elpakolni. Ha ekkor használjuk azzal elérjük azt, hogy az óra végére is sikerül fenntartani a diák figyelmét. Másik funkciója ennek az alkalmazásmódnak, a tananyagról való átfogóbb, letisztultabb kép biztosítása.

Egy megjegyzést engedjünk meg magunknak, mégpedig azt, hogy bármelyik időbeli használatban élhetünk a + gyűjtős módszerrel, nem csak az első fázisban. 

Úgy gondolom összességében egy nagyon tartalmas, és színes órának lehettem tanúja. Sok ötletet, tapasztalatot leshettem el kollégáimtól, melyet későbbi pályafutásom során én is alkalmazni tudok, vagy épp megelőzni. Tetszett az, hogy nagyon jó időérzékük volt, nem lett túltervezve az óra, diákként nem éreztem annyira az időbeli nyomást. Kommunikációjuk világos, érthető volt, néhány fentebb említett figyelmetlenségi probléma okozott csak akadályokat. :)