Az utolsó bejegyzésemben a mikrotanításokkal kapcsolatban " A tatárjárás " témáját feldolgozó, 10. osztályos történelem óráról szól majd. A téma választását indokoltnak tartom, hiszen az érettségiben szinte minden évben találkozhatunk vele, vagy az írásbeli vagy pedig a szóbeli részen.

Bejegyzésem lehet olykor eléggé kritikus, ami abból adódik, hogy az egyik szakpárom történelem, így szívem ügyének kezelem az ilyen órákat.

Motiváció:

 A tanári páros a motivációnkat egy óra eleji, mozgásos brainstorming játékkal próbálta felkelteni. A feladatunk az volt, hogy egy körbe állva, labdát dobálva kellett megnyilatkoznunk arról, hogy mi jut eszünkbe a "tatárjárás", "IV.Béla", "Julianus barát" kifejezések hallatán. Azzal, hogy a tanár nő több kifejezést adott meg elérte azt, hogy amik a diákok fejében elsőként megjelennek a tatárjárást hallva, azokat kihúzza, így sokan "passzoltak". Nagyon kreatív lett volna ez a feladat, de úgy gondolom, hogy a motivációs célzata nem igazán valósult meg, inkább visszafelé hatott. 

Módszerek:

 Módszereket tekintve az óra nagyon kettészakadt véleményem szerint; a kitűzött kontrasztok nem egymást segítették, nem okoztak változatosságot, inkább törésként éltem át. Alkalmaztak csoportmunkát a bevezető játékot követően: ahol egy kapott szövegrészlet feldolgozása volt a feladat, lényeg kiemelése; majd más csoportokba permutálódtunk át és ott kellett a szövegben olvasott tartalmakkal megismertetni a tagokat. Ez tulajdonképpen egy mozaik-módszer első fele volt. A feladat tetszett nekem alapvetően, bár a csoportmunkát nem éreztem hozzá szükségesnek. Beválása sem volt túl meggyőző számomra, sem a résztvevők számára. Ezt úgy módosítottam volna  például, hogy a csoport által kapott 1 db szöveget 4 részre szétvágva kapták volna meg, s minden tag a maga részét elolvasva, feldolgozva a csoport egy teljes szöveget rakott volna ki belőle.  Mindezzel élménydúsabbá téve az órát, s lehet több információ maradt volna meg a diákok fejében. Ugyanakkor ez a továbbvitt módszer indukálta volna a csoportmunkát is. 

A csoportmunkát egy hosszabb 10-15 perces tanári előadás követte, melynek célja a téma során fellelhető összes ismeret átadása volt - legalábbis mi diákok így éreztük. Túl sok információ hangzott el jegyzetelés, vagy bármilyen rögzítés nélkül- ami módszertanilag óriási hiba! Továbbá a tanár úr is elszólta magát: olyan információra kérdezett rá, melyet az ő általa hozott térkép nem tartalmazott. Ilyen esetben két lehetőség áll fenn: vagy előre keresek még egy térképet ami tartalmazza azt, amire rá szeretnék kérdezni- hogy értelme legyen a kérdésfeltevésnek, ha már a térképről akarok valamit leolvastatni!- vagy pedig tájékoztatom őket: ugyan a térképről nem látszik, de a magyar sereg a muhi csata során sík terepre állt fel, ebből mire következtethetünk? Segítette volna a térképről való történelmi események felfejtését, ha előre felteszik egy közös felületre az anyagot, így mindenki saját gépén tudja követni, -lehet aktívabbak lettünk volna-. Pozitívuma az volt, hogy látszott a tanár úr nagyon tájékozott, a felmerülő kérdésekre széleskörűen tudott válaszolni.  

Az óra végén pedig a Socrative segítségével töltöttünk ki tudásunkat ( rövid távú memóriánkat) tesztelő kérdéssort. 

 Technológiai eszközök és értékelő eszközök:

 Technológiai eszközök tekintetében kevésbé színes órának lehettünk tanúi: a tanári előadást egy PPT segítette, illetve az óra végi teszt "támogatója" a Socrative volt. Ám ez nem feltétlenül baj ! Nagyon szép, színes és változatos órákat lehet tartani kevesebb technikai apparátussal is. 

Bővebben a záró kérdéssorra térnék rá. Az alkalmazás választását mindenképp maximálisan jónak tartom. Egyszerű, jól strukturált, átlátható kérdéseket készítettek nekünk, ebből kifolyólag a válaszadásunk gyors volt. Amit kicsit hiányosnak éreztem az az, hogy gyakran olyan információkra kérdezett rá, melyet a tanár úr egyszer mondott el, és csak úgy "átfutott" rajta (pl.: muhi csata napra pontos dátuma egyszer hangzott csak el!). Szerencsésebb lett volna, ha valami a "füzetbe rögzítésre kerül" így nyomatékosítva a fontos tényeket, s a teszt is eredményesebb lett volna. Ám ennek ellenére meg kell jegyeznem, a tesztet többnyire jól töltötték ki a diákok; ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy egy 10. osztályos számára aki újonnan tanulja a témát, fiatalabb nem biztos, hogy ilyen órát tartva ilyen eredményes lett volna.  A tanári kontroll viszont megjelent: a teszt végeztével a helyes válaszokat megbeszéltük, mindezzel korrigálva, megerősítve a főbb gondolatokat. 

A tanári páros az értékelő eszközt és az alkalmazott technológiai eszközt véleményem szerint egybevonta, így a fenti gondolat érvényes az értékelő eszközre. 

Összességében úgy éreztem az órán inkább a rövid távú memória fejlesztése folyik, mint valódi tudás elsajátítás. Nagyon jó óra lehetett volna belőle, de ehhez véleményem szerint a fent leírt módosítások elengedhetetlenek, illetve a tanári párostól is egy együttműködőbb, kooperatívabb munkamorál szükségeltetett volna. Természetesen mindenkinek van hova fejlődnie még, és lehetősége is :)